néhány szó a digitális gépekről

A filmes gépekhez hasonlóan a digitális kamerák között is lényegében három nagy csoport különíthetô el:

• A legelterjedtebbek az egyszerű, teljesen
automata kamerák, melyekkel igazándiból nincs sok dolgunk, témát választani és fényképezni. Ezek a gépek a legolcsóbbak, de lényeges különbség lehet kompakt gép és kompakt gép között. A legolcsóbbak objektíve rögzített fókuszú - azaz minden éles és semmi sem az. de léteznek a drágább kategóriában olyanok, amik automatikusan állítanak élességet (autofokus).
Ezen gépek felbontása jóval 1 millió pixel alatt van, a készített képeket ezért maximum 10×15 cm-es papírkép formájában lehet maximum nyomtatni.
De, már egy 640×480 pixel felbontású (307200 pixeles) kép is szépen mutat egy weboldalon.

• A félprofesszionális fényképezôgépek képfelbontása már jóval 1 millió pixel fölött van, így alkalmasak a 18×24 cm-es papírkép készítésére is.
  Természetesen ezek a gépek is fel vannak szerelve mindenféle automatikával illetve lehetőség van egyes automata beállítások felülbírálására is.
• A professzionális digitális kamerák. A gyakran multi-megapixel néven emlegetett digitális csúcsgépek legalább 2 millió pixel megjelenítésére képesek, de vannak köztük olyanok, melyek felbontása eléri a 6 milló pixelt is! Többnyire tükörreflexes technológiával rendelkeznek, valamint, hogy a filmes társaikhoz hasonlóan cserélehtőek az objektívek és ezek tartozékai.
  

Amennyiben lehetséges, válasszunk a digitális fényképezőgép gyártás terén ismert cég termékei közül! A noname gépek legtöbbször csak hangzatos reklámanyaguk alapján látszanak jobbnak, a gyakorlatban kevésbé jól használhatók. Amennyiben az általunk megcélzott összegért - vagy némileg többért - találunk márkás gépet, válasszuk inkább azt! Digitális gépek terén én személy szerint a középkategóriás Canont részesítem előnyben (és ez itt nem reklám, mert a filmes gépem az Nikon :)), jobban kezeli a színeket illetve jóval gyorsabb a hasonló kategóriában fellelhető társainál.

Néhány szó a felbontásról. Ha pénztárcánk engedi, akkor a megapixelek száma minnnél nagyobb legyen. Ez persze nem jelenti automatikusan azt, hogy jobb képet is fog csinálni, mint kisebb teljesítményű társai, csak nagyobb méretű képet. Ugyanakkor hobbyfotózásra a 3-4 megapixeles gépek már pont megfelelnek.
Internetre fotózáshoz bőven elég a 2 megapixeles kistesó is (10×15-ös papírképekhez is kiválló).
Ha nemcsak internetre szeretnénk fotózni, akkor inkább válasszunk 4-5-6 megapixeles gépet (ebben a blogban fellelhető képek - amiket majd igyekszem illusztrációként feltenni egy Canon PowerShot A 530-as géppel készültek, ami 5 megapixeles ).

A digitális gépek 4:3-as képarányban dolgoznak, ami pl egy 4 megapixeles gépnél pl. 2272×1704 pixelt jelent. De vannak gépek, ahol választható a képarány pl 3:2-es méretre. A tükörreflexes gépeknél ez a jellemző és nem tudják a 4:3-as arányt. Ez igazán akkor észrevehető, ha nagyítani azaz papírképet szeretnénk az alkotásunkról.
A laborok nagy érsze 3:2-es képarányban dolgozik, ami pl egy 10×15-ös papírképnek felel meg. Ezért fordulhat elő az, hogy egy 4:3-as képaránnyal dolgozó kamerával készített kép alsó és felső része lemarad nagyításkor a képről, ez nem probléma, ha úgy választunk témát a fotónk számára, hogy nincs lényeges dolog a képünk ezen részein.
Viszont, ha mindent szeretnénk viszontlátni a papírképünkön, akkor a "fill" nagyítást kell kérnünk a laborban, ami annyit jelent, hogy összetolják a képet arányosan a kívánt papírméretre, így alul és fölül a papírképen fehér csík lesz látható, DE minden rajta lesz, amit a képünkön láttunk. Ugyenez vonatkozik filmes gépekre is, ha azt szeretnénk, hogy minden része rajta legyen a képen, amit rendeltünk egyszerűen teljes kockás nagyítást kell kérni, így a papírképen egy vékony fehér szegély lesz majd látható, amikor kézbevesszük.

Filmérékenységről. Nos a digitális gépek előnyére írható az, hogy akár képenként megválaszthatjuk az érzékenységét a "filmnek". Azt ISO mértékegységgel mérik (régen ASA volt). A kis kompakt digitális gépeken (100 ISO) ez nem állítható tetszés szerint a nagytestvéreiknél már lehet egészen 1600 ISO-ig állítani. Ez ugye akkor lényeges, ha kevés fényünk van, mégsem akarunk vakut használni. Minnél nagyobb ez a beállított szám, annál kevesebb fénnyel lehet dolgozni. Pl. 1600 ISOval már gyertyafénynél is fényképezhetünk. Hátránya az ilyenfajta ISOval való babrálásnak, hogy minnél nagyobb ez az érték, annál szemcsésebb képet kapunk (nem csak digitális képeknél).
Én általában 100 és 400 ISO közötti értéket szoktam állítani. Függ ez attól, hogy hol fényképezek. Ha szabadban, akkor elég a 100 ISO is, ha belső térben, akkor 200-400-800 ISO is lehet (régen a koncertfotózásnál 1600-as filmeket használtam, ugyanis vakut nem lehetett, és csekélyke fények vannak egy fotó elkészítéséhez egy koncerten), ugyanis ha ez a szám nagyobb, pl. 800 ISO, akkor a gép kevesebb ideig exponál, és kisebb az esély arra, hogy berázzuk a gépet. Ugyan az újabb digitális verzióknál már van ilyen funkció, hogy képberázás elkerülése vagy valami ilyesmi, de próbálkoztunk ilyesmivel... hát így is berázódik, így ha ez a funkció az, amiért megvennénk egy digitális gépet, inkább tegyünk le róla.

Ennyit hírtelen a gépekről. Ha igény van arra, hogy kitérjek a lencsékre, blende nyílásra, zoomra stb. akkor szóljatok, bár nem hiszem, hogy hobbyfotózáshoz ez lényeges, de szívesen elmondom, hogy mi fán terem :).