Képméretezés Microsoft Office Picture Managerrel

Ebben a részben egy egyszerű művelettel megmutatom, hogy lehet egy képet adott pixelméretre állítani simán az Office (2003-tól) csomag Picture Managgerével.
Sőt egyszerre több képet is át lehet méretezni, ami nagyon nagy előny akkor, ha ugyanavval a géppel, ugyanavval a beállítással fényképeztünk. Ez esetben inkább javaslom azt, hogy File/Mentés másként, mint egyben elmenteni az egészet.

íme miből lesz a cserebogár, azaz a fölső képből mekkora lesz, ha így átméretezzük:
KÉPMÉRET FÜL ELŐCSALÁSA:
KÉPMÉRET: az oldalra előkerülő képméret ablakban lehet látni, hogy a nyitva lévő kép milyen méretű.
ÁTMÉRETEZÉS: jelen esetben a képet 500 px szélességre szeretnénk átállítani, ehhez a fölső piros karikában átállítjuk az egyéni szélességet, ha az egyik értéket állítjuk, akkor autómatikusan átállítja hozzá arányosan a másik szélességet.
Ezt megtehetjük százalékosan is, természetesen az egyéni szélesség rublikák alatt található négyzetben.

Így látható, hogy az alsó karikával jelölt részen megváltozik a pixelszám, azaz azt is láthatjuk, hogy mekkora lesz így a képünk.

Ha megvan a kívánt méret, akkor egyszerűen megnyomjuk az ok gombot, ami a második karika alatt található.
MENTÉS: mindent átállítottunk, szuper, lementhetjük a képet. Természetesen evvel a funkcióval a megnyitott file-ra menthetünk rá. Van lehetőség menteni másként is, azt a File menü alatt találhatjuk.
EREDMÉNY:

TÖBB KÉP EGYSZERRE: ha megvan ez a lenti nézet, akkor az első képre rákattintunk, majd maradjon kijelölve, megkeressük az utolsó javítandó képünket és SHIFT gombot lenyomva tartva kattintunk az utolsóra, ha ez megvan, akkor valami ilyesmit kell látni a képen, mindegyik kijelölt kép keretbe van foglalva.
Érdemes egy mappába beletenni az összes javítandó kép másolatát (hátha elrontunk valamit és meglegyenek az eredeti képek is), mivel akkor egy billentyűkombinációval kijelölhetjük az egészet egyszerre: CTRL+A.
Eztuán már csak ugyanúgy méretezünk, mentünk, ahogy fent le van írva.

Komplementer színek

Másnéven kiegészítő színek. Tulajdonképpen egymást egészítik ki, vagyis a keverékük szürkét ad, és sok szempontból egymás ellentétét képezik.

Mik is a komplementer színek, és honnan lehet őket megjegyezni?

Az ábrán (ún. színkör) jól látszik, hogy két alapszín keveréke adja a harmadik komplementerét, vagyis

- a kéknek a narancs (piros + sárga),

- a sárgának a lila (kék + piros),

- a pirosnak pedig a zöld (kék + sárga)
a komplementere.

A többi színnek a komplementere pedig szintén egymással szemben helyezkedik el a színkörön.

Ezt csak azért érzem lényegesnek, ugyanis egy fotó akkor "ütős", ha a komplementer színek jók rajta. Pl. láttam egy kiállításon egy képet, nem vagyok Forma 1 rajongó, így meg nem mondom melyik cég szerelői látszódtak. A kép egy boxban történt tűzesetet ábrázolt, de a kép színeit nézve a narancs és kék teljesen jól összeillett és azonnal megragadt a kép az emlékezetemben.

Ha egy honlapon, vagy valamilyen kijelzőn komplementer színű hátteret használunk a szöveghez képest (azaz egymás komplementerei pl. narancs-kék), akkor olvashatatlanná válhat a szöveg, és egy idő után még a szemet is fárasztja, hiszen elkezd a szöveg "vibrálni".

A lényeg, ha fotózunk, akkor tudjuk mik a komplementer színek és tudjuk mit akarunk kiemelni a képen (az erős kontraszt odavonzza a tekintetet a képrerészletre).

színtan - de csak egy kicsi :)

Egy kis színtan… tudom ez is még száraz, de …

Avagy miért nem azt látom ugyanazt a színt nyomtatva, mint amit a monitoron láttam.

Ez persze elsősorban a monitor beállításon múlik, másodsorban a fényképezőgépünk színkeverésén is. Ezért írtam, hogy nem mindegy, hogy mit tud a gép. De állítólag, ha nem helyesen kezeli a színeket, akkor az lehet a gond, hogy a fehéregyensúly nincs beállítva rendesen.

RGB - vetített színek, avagy összeadó színkeverés. Evvel az eljárással dolgoznak a monitorok, tv készülékek. A fényforrás által kibocsájtott különböző színű fénysugarak összeadódnak, és együtt hozzák létre a megfelelő színt.

Alapszínei:
Red - vörös
Green - zöld
Blue - kék

Az RGB színek keverésekor,

vörös + zöld = sárga;
zöld + kék = kékeszöld;
kék + vörös = bíbor;
vörös + zöld + kék = fehér.

CMYK - azaz nyomtatott színek, vagy kivonó színkeverés. Ezt használják a nyomdagépek, nyomtatók (ezért találsz bennük 4 szín patront, vagy 2-t egy feketét és egy három színből állót, de hallottam már 5-6 színes nyomtatókról is, ahol van plusz két szín ezen négyen kívül).

Illetve ez fordul elő egy vetített diakép vagy egy színes fénykép nézésekor, amikor a fehér fény a diafilm átlátszó hordozórétegén áthaladva, vagy a fotópapírról visszaverődve részben elnyelődik a felületek festékanyagaiban. Mivel ezek a színezékek bizonyos hullámhosszakat visszatartanak, "kivonnak" az összes színt tartalmazó fehér fényből, csak a maradék jut a szemünkbe.

Alapszínei

Cyan - a kékeszöld, ciánkék

Magenta - bíbor, lilásbordó

Yellow - sárga

blacK - fekete

A CMYK keverésekor:
sárga + bíbor=vörös;
bíbor+ kékeszöld=kék;
kékeszöld + sárga=zöld;
sárga + bíbor + kékeszöld=fekete (ill. szürke).

HSB-színrendszer: a betűszó elnevezése a következő angol szavakból származik:

HUE: színezet, azaz az egyes színek nevei. A fényszínek a vörös, a zöld és a kék; valamint kiegészítő színeik – a pigment, vagy festékszínek –, a ciánkék, a lilásbordó és a sárga. Angol elnevezéssel a színpárok: red-cyan, green-magenta, blue-yellow. (ez majd a képszerkesztésnél lesz lényeges, azaz a színállításnál)

A színezetet fokban mérjük. A megjegyzendő fő alappontok a következők:
0°: vörös
60°: sárga
120°: zöld
180°: ciánkék (zöldeskék)
240°: kék
300°: magenta (a lila és a bordó közötti szín).

Ha az alappontokat ismerjük, bármilyen színezetet azonnal megtalál hatunk. A narancssárgát például 30°- nál találjuk meg a vörös és a sárga között félúton. Ha vöröses-narancs színezetet keresünk, értelemszerűen a vörös felé mozgunk a kör mentén, azaz 15-20° környékén találjuk… stb. Ezt hosszan lehetne sorolni, de ez csak egy kis érdekesség a színekről, nem akarok senkit untatni vele.

SATURATION: telítettség. A teljesen telítetlen szín a szürke. Ha a telítettség kicsi, pasztellszínekről beszélünk. A nagy telítettségű színeket pedig tiszta, vagy élénk színeknek nevezzük.

A telítettséggel nincsen nehéz dolgunk. Ezt a koordinátát százalékban adjuk meg: 0%: Szürke, azaz színérték nélküli szín.
Figyelem! A fehér és a fekete színtani értelemben szürkének minősül, ők a szürkeskála két végpontját reprezentálják. 0-10%: Ugyan általában szürkének érzékeljük ezeket a színeket, azonban a sárgás-vöröses színezettel bírókat melegszürkének, a kékesciánkékes színezetűeket pedig hidegszürkének látjuk.

pasztellszínek: 10-30%
környezetünk jól kifejezett, nem harsány színei: 30-65%
telített színek: 65-90%
túltelített avagy UV színek 90-100%

BRIGHTNESS: fényesség. Ha a színnek nincsen fényessége, feketéről beszélünk. Egyéb esetben a telítettségtől is függ a színérzéklet, például fehéret csak akkor látunk, ha a fényesség maximális és a telítettség nulla. Így a pasztellszínek világosak és telítetlenek. Az élénk színek világosak és telítettek. A sötét színek pedig közepesen telítettek és nem túl világosak. Lássuk

A fényesség kissé trükkös, mivel matematikai értelemben független a telítettségtől, de általában összefügg vele. Ezt is százalékban határozzuk meg:

0%: fekete, függetlenül a másik két koordinátától
0-30%: sötét színek
30-80%: átlagos fedettségű színek
80-100%: világos színek: telített és pasztellszínek
100%-nál maga a fehér is

Ez utóbbi ad magyarázatot arra, hogyha egy szín fényessége nagy, akkor a telítettsége dönti el, hogy milyennek látjuk. Ha a telítettség nagy, akkor telített színről beszélünk. Ha a telítettség kicsi, akkor pasztellszínről beszélünk.
Maximális fényesség és 0% telítettség pedig színezettől függetlenül a legvilágosabb szürkét, azaz a fehéret jelenti.

Két szín „hiányzik” a HSB-színrendszerből
Mindkét színt a köznyelvben gyakran használjuk, azonban színtani szempontból csak a HSB-színtér egyegy kisebb tartományát jelölik. – A barna kis telítettségű, esetleg közepesen telített; közepesen világos, vagy inkább kifejezetten sötét narancssárga. – A rózsaszín kis telítettségű; világos vagy igen világos vörös.

A digitális fényképezőgépek, szkennerek és retusszoftverek által használt RGB színrendszerrel a HSB-színrendszer kapcsolatban van, azaz a HSB-koordináták minden esetben átszámolhatók RGB-re, majd CMYK-ra is (ha nyomtatásra kerül a dolog).

A felvételkészítés alapjai

Látom a szótárral belétek fojtottam a szót :), sevész, annyi kell, hogy ha véletlen eltéved valaki egy fotós oldalra, azért ne csak az "és"-t és az "egy" szavakat értse, hanem legyen egy kicsi képe arról, hogy mit rejt a rekesz és záridő.

A felvételkészítés gyakorlata szükségessé tesz néhány dolgot.
A leírás végén talán majd már be tudjuk állítani gépünket technikailag és nem esztétikailag tökéletes képet tudjunk készíteni. Természetesen minden témáról lesz külön fejezet később.

Automatika típusok
A felvétel elkészítéséhez tulajdonképpen négyféle jellemzőt kell megmérnünk és a velük összefüggő kezelőszerveken beállítanunk.
Ennek alapján persze mondhatnánk azt, hogy fényképezni ezek szerint, nem is olyan bonyolult, de semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik! Ezt persze nem elrettentésnek szánom.

1. ÉLESSÉG
Meg kell saccolnunk a tárgy távolságát, hogy a képünk éles legyen. A tárgy távolságát mindig CCD síkjától mérjük, majd ezt a távolságot a fényképezőgépen, vagy annak objektívjén állítjuk be, ha ez lehetséges, pl. cserélhető objektív esetén.
De automatika esetén ezt a feladatot az autofókusz (AF) végezheti el helyettünk, mind a kompakt, mind a tükörreflexes gépek esetében, persze kivéve, ha mi akarunk élességet állítani manuálisan. Már néhány kompakt digitális gépen is lehetőség van erre, sajnos időigényes, így ha úgymond gyorsan kell képet készítenünk, inkább hagyatkozzunk az autofókusz adta lehetőségre.
A digitális gépek túlnyomó többségén az egyébként felvételezésre használt CCD-t alkalmazzák mérőmodulnak.

Az autofókusz avval az előnnyel jár, hogy a kép teljes felületét veszi alapul az élességállításhoz. Persze bizonyos típusoknál különböző beállítások alapján lehet képrészletekre is élességet állítani, nemcsak a kép egészére. Ezt mindenki maga kitanulhatja a használati utasításból. Gépfajtákra nem térnék ki jelen blogban, hisz akkor elveszünk a részletekben, amit meg nem szeretnék.
Az én kis Canon gépem (lent említett féle) az élességállításról információt ad színes keretekbe téve az élességállítási tartományokat. Tehát biztosak lehetünk benne, hogy a kerettel jelölt területek élesek lesznek képünkön. Ezt a szolgáltatást aztért tartom jó találmánynak, mivel néha ugyanis előfordulhat, hogy az általunk fontosnak ítélt képrészletet nem veszi gépünk alapnak a képélességnél.
Ebben az esetben forduljunk a fő témánk felé és az exponálógomb megérintésével mérjük újra a távolságot (kb félig lenyomva állít élességet a gép) és ezután tartsuk lenyomva a kioldó gombot (exponáló gombot), majd forduljunk úgy, ahogy eredetileg akartuk a képet készíteni és exponáljunk. Ügyelni kell arra, hogy a távolság ne változzon, mert csak így lesz éles az álatunk választott képrészlet képünkön.

2. HELYES FÉNYBEÁLLÍTÁS (expozíció)
Feladatunk megmérni az objektíven beáramló fény mennyiségét, azaz látható tartományú fénymennyiséget. Ennek alapján állítjuk be a fényképezőgépben a rekesznyílást és a záridőt (a 3. bejegyzés szótárában megtalálható kifejezések!), hiszen ezt a két, egymással összefüggésben lévő dolgot használja a fényképezőgép a fény szabályozására. Ezt a feladatot az expozíciós automatika (AE) láthatja el helyettünk. De a helyzet még bonyolódik azáltal, hogy a fényszabályozást befolyásolja a használt film érzékenysége (ISO), vagy a CCD beállított fényérzékenysége (ISO).
Digitális gépnél a felvétel előtt kell eldöntenünk, hogy milyen érzékenységet állítunk be. Előnye ugye, hogy minden képhez más "filmérzékenységet" állíthatunk be.

Persze, ha nem szeretnénk bíbelődni evvel, bízhatjuk az autómatikára, de annak hátulütői vannak. Én általában 200 vagy 400 ISO-t állítok "filmérzékenységnek"
Azonban ez a megvilágítási automatikák szerves része, hiszen a fénymérés adatai alapján dönt a gép! (a záridő és rekesz beállításról még később írok).
A modern digitális gépek legtöbbjében a fénymérésre nem külön szenzort alkalmazzák. Ahogyan az autofókusznál, úgy az AE esetében is igaz ez: így a Canon gép a teljes képfelületet mérheti fényt, ill. a részmérésekkel az expozíció finom korrekcióit is képes elvégezni az egyes képterületeken.

3. SZÍNBEÁLLÍTÁS
Nemcsak az összfénymennyiség, hanem az egyes hullámhosszak aránya is fontos. Ezt hívja a fizika tudománya színösszetételnek vagy színhőmérsékletnek az összetétel szabályossága függvényében. Ahhoz, hogy színhelyesen tudjunk fényképezni, rendben kell lennie gépünkön a fehérszintnek, fehéregyensúlynak (WB), a beállító automatikát pedig fehéregyensúly- automatikának (AWB, Auto White Balance) hívjuk.
Filmes gépeknél a film választásakor döntjük el, hogy napfényre (5600 K), műfényre (3200 K) vagy túlfeszített műfényre (3400 K) hangolt színes filmet fűzünk be.
A helyzet fekete- fehér filmeknél is ugyanez, a különböző színegyensúlyokhoz különböző filmek választhatók (pl. pánkromatikus A, B és C). Persze a filmválasztással nem tudunk maradéktalanul alkalmazkodni a meglévő fényhez, ezért szűrőznünk kell felvételeinket.
Mennyivel egyszerűbb ez a digitális gépnél, ahol a szűrőzést és a filmválasztást egy funkció, a fehéregyensúly képes elvégezni, még fekete-fehér vagy szépia üzemmódnál is! (színhőmérsékletbe és a Kelvin-skálába később még belenézünk) A fehéregyensúly mérése ugyancsak a CCDvel történik, az AF-nél és AE-nél már megszokott módon: a teljes képfelületet, majd a részterületeket értékeli ki külön-külön.
Természetesen a fehéregyensúlyt mindenkinek be kell állítania a gépén a használati utasítás szerint (nyilván nem megyek bele, mert minden gépnél máshogy kell ezt a műveletet beállítani)

Sajnos van egy óriási hátránya, mégpedig az, hogy a felvételt megelőzően kell három, jellegében különböző mérést végezni.
Az expozíció tehát késedelmet szenved a modern profi gépekhez képest. Azoknál a villámgyors reagálást úgy oldották meg, hogy külön műszerek mérnek és értékelnek ki egyidőben, külön áramköröket alkalmazva. Ezért nem is olcsók, hiszen azok már profi kategóriás gépek és beépített színhőmérséklet-mérője kétszer drágább, mint a kistestvéreknél! Persze ezt csak azoknak kell megfizetniük, akiknek tényleg szükségük van a sci-fi-be illő sebességre és pontosságra.
A kisfelhasználóknak még mindig ott van a korrigálásra használható utómunka. Erről később még szót ejtek, ingyenesen letölthető magyarnyelvű képszerkesztő progi keretében.

4. KOMPOZÍCIÓ, KOMPONÁLÁS, A TÉMA BEÁLLÍTÁSA
Legutoljára a képszerkesztés és a képhatárok beállítása következik.
Erre szolgál az optikai kereső és a bekapcsolható színes kijelző a gépek hátulján, nem javaslom, hogy a hagyományos (optikai) keresőn keresztül komponáljuk meg a képünket, ugyanis csökevényes szegény, nem azt látod, ami a képre fog kerülni, viszont a kijelzőn, már igen.
Persze az optikai kereső használatával gépünk nem fogyasztja az akkumulátort, kisebb a gép berázásának lehetősége stb., de sajnos nem az lesz a képen, amit szeretnénk.
A precíz képbeállításhoz viszont sokkal használhatóbb a kijelző, mint az optikai kereső. A mégprecízebb beállításhoz viszont a legjobb, ha tudunk állványt használni. Kisebb a berázás lehetősége, véletlen sem mozdítjuk el a gépet képkészítéskor, és még lehet sorolni hosszan, sajnos nem olcsó beszerezni egy álványt (bár használtan is lehet venni, és nem olyan mint egy használt ruha, még attól lehet jó is :)), ill. nem minden géphez lehet állványt csatlakoztatni sajnos. Ha lehet, akkor az alján találsz egy kis csavaros lukat, ez esetben állványvadászatra fel :).
A kompozícióra még kitérek később bővebben.


Végezetül, egy mesterem, akitől a fotózás alapjait tanultam mindig azt mondta "Ne csak nézz, láss is!" akkor bambán néztem rá, hogy hát nézni és látni..., majdnem ugyanaz. De nem, és mennyire igaza volt!

Továbbá attól jó fotós valaki, ha a képszerkesztésnek is mestere, nemcsak a mérendő fizikai adatokat tudja pontosan meghatározni!
Ez a képességünk nagyon jól és gyorsan fejleszthető, csak gyakorolnunk kell. Azt se felejtsük, hogy a képszerkesztésnek, a kompozíciónak évezredes hagyományai és tapasztalatai vannak. Járjunk tehát fotókiállításra, képtárakba, nézegessük híres fotósok fotógyűjteményeit, vagy egyszerűen egy National Geographic újságot! :)