2007. október 18., csütörtök

Képméretezés Microsoft Office Picture Managerrel

Ebben a részben egy egyszerű művelettel megmutatom, hogy lehet egy képet adott pixelméretre állítani simán az Office (2003-tól) csomag Picture Managgerével.
Sőt egyszerre több képet is át lehet méretezni, ami nagyon nagy előny akkor, ha ugyanavval a géppel, ugyanavval a beállítással fényképeztünk. Ez esetben inkább javaslom azt, hogy File/Mentés másként, mint egyben elmenteni az egészet.

íme miből lesz a cserebogár, azaz a fölső képből mekkora lesz, ha így átméretezzük:
KÉPMÉRET FÜL ELŐCSALÁSA:
KÉPMÉRET: az oldalra előkerülő képméret ablakban lehet látni, hogy a nyitva lévő kép milyen méretű.
ÁTMÉRETEZÉS: jelen esetben a képet 500 px szélességre szeretnénk átállítani, ehhez a fölső piros karikában átállítjuk az egyéni szélességet, ha az egyik értéket állítjuk, akkor autómatikusan átállítja hozzá arányosan a másik szélességet.
Ezt megtehetjük százalékosan is, természetesen az egyéni szélesség rublikák alatt található négyzetben.

Így látható, hogy az alsó karikával jelölt részen megváltozik a pixelszám, azaz azt is láthatjuk, hogy mekkora lesz így a képünk.

Ha megvan a kívánt méret, akkor egyszerűen megnyomjuk az ok gombot, ami a második karika alatt található.
MENTÉS: mindent átállítottunk, szuper, lementhetjük a képet. Természetesen evvel a funkcióval a megnyitott file-ra menthetünk rá. Van lehetőség menteni másként is, azt a File menü alatt találhatjuk.
EREDMÉNY:

TÖBB KÉP EGYSZERRE: ha megvan ez a lenti nézet, akkor az első képre rákattintunk, majd maradjon kijelölve, megkeressük az utolsó javítandó képünket és SHIFT gombot lenyomva tartva kattintunk az utolsóra, ha ez megvan, akkor valami ilyesmit kell látni a képen, mindegyik kijelölt kép keretbe van foglalva.
Érdemes egy mappába beletenni az összes javítandó kép másolatát (hátha elrontunk valamit és meglegyenek az eredeti képek is), mivel akkor egy billentyűkombinációval kijelölhetjük az egészet egyszerre: CTRL+A.
Eztuán már csak ugyanúgy méretezünk, mentünk, ahogy fent le van írva.

2007. október 3., szerda

Komplementer színek

Másnéven kiegészítő színek. Tulajdonképpen egymást egészítik ki, vagyis a keverékük szürkét ad, és sok szempontból egymás ellentétét képezik.

Mik is a komplementer színek, és honnan lehet őket megjegyezni?

Az ábrán (ún. színkör) jól látszik, hogy két alapszín keveréke adja a harmadik komplementerét, vagyis

- a kéknek a narancs (piros + sárga),

- a sárgának a lila (kék + piros),

- a pirosnak pedig a zöld (kék + sárga)
a komplementere.



A többi színnek a komplementere pedig szintén egymással szemben helyezkedik el a színkörön.


Ezt csak azért érzem lényegesnek, ugyanis egy fotó akkor "ütős", ha a komplementer színek jók rajta. Pl. láttam egy kiállításon egy képet, nem vagyok Forma 1 rajongó, így meg nem mondom melyik cég szerelői látszódtak. A kép egy boxban történt tűzesetet ábrázolt, de a kép színeit nézve a narancs és kék teljesen jól összeillett és azonnal megragadt a kép az emlékezetemben.


Ha egy honlapon, vagy valamilyen kijelzőn komplementer színű hátteret használunk a szöveghez képest (azaz egymás komplementerei pl. narancs-kék), akkor olvashatatlanná válhat a szöveg, és egy idő után még a szemet is fárasztja, hiszen elkezd a szöveg "vibrálni".


A lényeg, ha fotózunk, akkor tudjuk mik a komplementer színek és tudjuk mit akarunk kiemelni a képen (az erős kontraszt odavonzza a tekintetet a képrerészletre).

színtan - de csak egy kicsi :)

Egy kis színtan… tudom ez is még száraz, de …

Avagy miért nem azt látom ugyanazt a színt nyomtatva, mint amit a monitoron láttam.

Ez persze elsősorban a monitor beállításon múlik, másodsorban a fényképezőgépünk színkeverésén is. Ezért írtam, hogy nem mindegy, hogy mit tud a gép. De állítólag, ha nem helyesen kezeli a színeket, akkor az lehet a gond, hogy a fehéregyensúly nincs beállítva rendesen.

RGB - vetített színek, avagy összeadó színkeverés. Evvel az eljárással dolgoznak a monitorok, tv készülékek. A fényforrás által kibocsájtott különböző színű fénysugarak összeadódnak, és együtt hozzák létre a megfelelő színt.

Alapszínei:
Red - vörös
Green - zöld
Blue - kék

Az RGB színek keverésekor,

vörös + zöld = sárga;
zöld + kék = kékeszöld;
kék + vörös = bíbor;
vörös + zöld + kék = fehér.


CMYK - azaz nyomtatott színek, vagy kivonó színkeverés. Ezt használják a nyomdagépek, nyomtatók (ezért találsz bennük 4 szín patront, vagy 2-t egy feketét és egy három színből állót, de hallottam már 5-6 színes nyomtatókról is, ahol van plusz két szín ezen négyen kívül).

Illetve ez fordul elő egy vetített diakép vagy egy színes fénykép nézésekor, amikor a fehér fény a diafilm átlátszó hordozórétegén áthaladva, vagy a fotópapírról visszaverődve részben elnyelődik a felületek festékanyagaiban. Mivel ezek a színezékek bizonyos hullámhosszakat visszatartanak, "kivonnak" az összes színt tartalmazó fehér fényből, csak a maradék jut a szemünkbe.


Alapszínei

Cyan - a kékeszöld, ciánkék

Magenta - bíbor, lilásbordó

Yellow - sárga

blacK - fekete

A CMYK keverésekor:
sárga + bíbor=vörös;
bíbor+ kékeszöld=kék;
kékeszöld + sárga=zöld;
sárga + bíbor + kékeszöld=fekete (ill. szürke).


HSB-színrendszer: a betűszó elnevezése a következő angol szavakból származik:

HUE: színezet, azaz az egyes színek nevei. A fényszínek a vörös, a zöld és a kék; valamint kiegészítő színeik – a pigment, vagy festékszínek –, a ciánkék, a lilásbordó és a sárga. Angol elnevezéssel a színpárok: red-cyan, green-magenta, blue-yellow. (ez majd a képszerkesztésnél lesz lényeges, azaz a színállításnál)

A színezetet fokban mérjük. A megjegyzendő fő alappontok a következők:
0°: vörös
60°: sárga
120°: zöld
180°: ciánkék (zöldeskék)
240°: kék
300°: magenta (a lila és a bordó közötti szín).

Ha az alappontokat ismerjük, bármilyen színezetet azonnal megtalál hatunk. A narancssárgát például 30°- nál találjuk meg a vörös és a sárga között félúton. Ha vöröses-narancs színezetet keresünk, értelemszerűen a vörös felé mozgunk a kör mentén, azaz 15-20° környékén találjuk… stb. Ezt hosszan lehetne sorolni, de ez csak egy kis érdekesség a színekről, nem akarok senkit untatni vele.

SATURATION: telítettség. A teljesen telítetlen szín a szürke. Ha a telítettség kicsi, pasztellszínekről beszélünk. A nagy telítettségű színeket pedig tiszta, vagy élénk színeknek nevezzük.

A telítettséggel nincsen nehéz dolgunk. Ezt a koordinátát százalékban adjuk meg: 0%: Szürke, azaz színérték nélküli szín.
Figyelem! A fehér és a fekete színtani értelemben szürkének minősül, ők a szürkeskála két végpontját reprezentálják. 0-10%: Ugyan általában szürkének érzékeljük ezeket a színeket, azonban a sárgás-vöröses színezettel bírókat melegszürkének, a kékesciánkékes színezetűeket pedig hidegszürkének látjuk.

pasztellszínek: 10-30%
környezetünk jól kifejezett, nem harsány színei: 30-65%
telített színek: 65-90%
túltelített avagy UV színek 90-100%

BRIGHTNESS: fényesség. Ha a színnek nincsen fényessége, feketéről beszélünk. Egyéb esetben a telítettségtől is függ a színérzéklet, például fehéret csak akkor látunk, ha a fényesség maximális és a telítettség nulla. Így a pasztellszínek világosak és telítetlenek. Az élénk színek világosak és telítettek. A sötét színek pedig közepesen telítettek és nem túl világosak. Lássuk

A fényesség kissé trükkös, mivel matematikai értelemben független a telítettségtől, de általában összefügg vele. Ezt is százalékban határozzuk meg:

0%: fekete, függetlenül a másik két koordinátától
0-30%: sötét színek
30-80%: átlagos fedettségű színek
80-100%: világos színek: telített és pasztellszínek
100%-nál maga a fehér is

Ez utóbbi ad magyarázatot arra, hogyha egy szín fényessége nagy, akkor a telítettsége dönti el, hogy milyennek látjuk. Ha a telítettség nagy, akkor telített színről beszélünk. Ha a telítettség kicsi, akkor pasztellszínről beszélünk.
Maximális fényesség és 0% telítettség pedig színezettől függetlenül a legvilágosabb szürkét, azaz a fehéret jelenti.

Két szín „hiányzik” a HSB-színrendszerből
Mindkét színt a köznyelvben gyakran használjuk, azonban színtani szempontból csak a HSB-színtér egyegy kisebb tartományát jelölik. – A barna kis telítettségű, esetleg közepesen telített; közepesen világos, vagy inkább kifejezetten sötét narancssárga. – A rózsaszín kis telítettségű; világos vagy igen világos vörös.

A digitális fényképezőgépek, szkennerek és retusszoftverek által használt RGB színrendszerrel a HSB-színrendszer kapcsolatban van, azaz a HSB-koordináták minden esetben átszámolhatók RGB-re, majd CMYK-ra is (ha nyomtatásra kerül a dolog).

2007. október 1., hétfő

A felvételkészítés alapjai

Látom a szótárral belétek fojtottam a szót :), sevész, annyi kell, hogy ha véletlen eltéved valaki egy fotós oldalra, azért ne csak az "és"-t és az "egy" szavakat értse, hanem legyen egy kicsi képe arról, hogy mit rejt a rekesz és záridő.

A felvételkészítés gyakorlata szükségessé tesz néhány dolgot.
A leírás végén talán majd már be tudjuk állítani gépünket technikailag és nem esztétikailag tökéletes képet tudjunk készíteni. Természetesen minden témáról lesz külön fejezet később.

Automatika típusok
A felvétel elkészítéséhez tulajdonképpen négyféle jellemzőt kell megmérnünk és a velük összefüggő kezelőszerveken beállítanunk.
Ennek alapján persze mondhatnánk azt, hogy fényképezni ezek szerint, nem is olyan bonyolult, de semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik! Ezt persze nem elrettentésnek szánom.

1. ÉLESSÉG
Meg kell saccolnunk a tárgy távolságát, hogy a képünk éles legyen. A tárgy távolságát mindig CCD síkjától mérjük, majd ezt a távolságot a fényképezőgépen, vagy annak objektívjén állítjuk be, ha ez lehetséges, pl. cserélhető objektív esetén.
De automatika esetén ezt a feladatot az autofókusz (AF) végezheti el helyettünk, mind a kompakt, mind a tükörreflexes gépek esetében, persze kivéve, ha mi akarunk élességet állítani manuálisan. Már néhány kompakt digitális gépen is lehetőség van erre, sajnos időigényes, így ha úgymond gyorsan kell képet készítenünk, inkább hagyatkozzunk az autofókusz adta lehetőségre.
A digitális gépek túlnyomó többségén az egyébként felvételezésre használt CCD-t alkalmazzák mérőmodulnak.

Az autofókusz avval az előnnyel jár, hogy a kép teljes felületét veszi alapul az élességállításhoz. Persze bizonyos típusoknál különböző beállítások alapján lehet képrészletekre is élességet állítani, nemcsak a kép egészére. Ezt mindenki maga kitanulhatja a használati utasításból. Gépfajtákra nem térnék ki jelen blogban, hisz akkor elveszünk a részletekben, amit meg nem szeretnék.
Az én kis Canon gépem (lent említett féle) az élességállításról információt ad színes keretekbe téve az élességállítási tartományokat. Tehát biztosak lehetünk benne, hogy a kerettel jelölt területek élesek lesznek képünkön. Ezt a szolgáltatást aztért tartom jó találmánynak, mivel néha ugyanis előfordulhat, hogy az általunk fontosnak ítélt képrészletet nem veszi gépünk alapnak a képélességnél.
Ebben az esetben forduljunk a fő témánk felé és az exponálógomb megérintésével mérjük újra a távolságot (kb félig lenyomva állít élességet a gép) és ezután tartsuk lenyomva a kioldó gombot (exponáló gombot), majd forduljunk úgy, ahogy eredetileg akartuk a képet készíteni és exponáljunk. Ügyelni kell arra, hogy a távolság ne változzon, mert csak így lesz éles az álatunk választott képrészlet képünkön.

2. HELYES FÉNYBEÁLLÍTÁS (expozíció)
Feladatunk megmérni az objektíven beáramló fény mennyiségét, azaz látható tartományú fénymennyiséget. Ennek alapján állítjuk be a fényképezőgépben a rekesznyílást és a záridőt (a 3. bejegyzés szótárában megtalálható kifejezések!), hiszen ezt a két, egymással összefüggésben lévő dolgot használja a fényképezőgép a fény szabályozására. Ezt a feladatot az expozíciós automatika (AE) láthatja el helyettünk. De a helyzet még bonyolódik azáltal, hogy a fényszabályozást befolyásolja a használt film érzékenysége (ISO), vagy a CCD beállított fényérzékenysége (ISO).
Digitális gépnél a felvétel előtt kell eldöntenünk, hogy milyen érzékenységet állítunk be. Előnye ugye, hogy minden képhez más "filmérzékenységet" állíthatunk be.

Persze, ha nem szeretnénk bíbelődni evvel, bízhatjuk az autómatikára, de annak hátulütői vannak. Én általában 200 vagy 400 ISO-t állítok "filmérzékenységnek"
Azonban ez a megvilágítási automatikák szerves része, hiszen a fénymérés adatai alapján dönt a gép! (a záridő és rekesz beállításról még később írok).
A modern digitális gépek legtöbbjében a fénymérésre nem külön szenzort alkalmazzák. Ahogyan az autofókusznál, úgy az AE esetében is igaz ez: így a Canon gép a teljes képfelületet mérheti fényt, ill. a részmérésekkel az expozíció finom korrekcióit is képes elvégezni az egyes képterületeken.

3. SZÍNBEÁLLÍTÁS
Nemcsak az összfénymennyiség, hanem az egyes hullámhosszak aránya is fontos. Ezt hívja a fizika tudománya színösszetételnek vagy színhőmérsékletnek az összetétel szabályossága függvényében. Ahhoz, hogy színhelyesen tudjunk fényképezni, rendben kell lennie gépünkön a fehérszintnek, fehéregyensúlynak (WB), a beállító automatikát pedig fehéregyensúly- automatikának (AWB, Auto White Balance) hívjuk.
Filmes gépeknél a film választásakor döntjük el, hogy napfényre (5600 K), műfényre (3200 K) vagy túlfeszített műfényre (3400 K) hangolt színes filmet fűzünk be.
A helyzet fekete- fehér filmeknél is ugyanez, a különböző színegyensúlyokhoz különböző filmek választhatók (pl. pánkromatikus A, B és C). Persze a filmválasztással nem tudunk maradéktalanul alkalmazkodni a meglévő fényhez, ezért szűrőznünk kell felvételeinket.
Mennyivel egyszerűbb ez a digitális gépnél, ahol a szűrőzést és a filmválasztást egy funkció, a fehéregyensúly képes elvégezni, még fekete-fehér vagy szépia üzemmódnál is! (színhőmérsékletbe és a Kelvin-skálába később még belenézünk) A fehéregyensúly mérése ugyancsak a CCDvel történik, az AF-nél és AE-nél már megszokott módon: a teljes képfelületet, majd a részterületeket értékeli ki külön-külön.
Természetesen a fehéregyensúlyt mindenkinek be kell állítania a gépén a használati utasítás szerint (nyilván nem megyek bele, mert minden gépnél máshogy kell ezt a műveletet beállítani)

Sajnos van egy óriási hátránya, mégpedig az, hogy a felvételt megelőzően kell három, jellegében különböző mérést végezni.
Az expozíció tehát késedelmet szenved a modern profi gépekhez képest. Azoknál a villámgyors reagálást úgy oldották meg, hogy külön műszerek mérnek és értékelnek ki egyidőben, külön áramköröket alkalmazva. Ezért nem is olcsók, hiszen azok már profi kategóriás gépek és beépített színhőmérséklet-mérője kétszer drágább, mint a kistestvéreknél! Persze ezt csak azoknak kell megfizetniük, akiknek tényleg szükségük van a sci-fi-be illő sebességre és pontosságra.
A kisfelhasználóknak még mindig ott van a korrigálásra használható utómunka. Erről később még szót ejtek, ingyenesen letölthető magyarnyelvű képszerkesztő progi keretében.

4. KOMPOZÍCIÓ, KOMPONÁLÁS, A TÉMA BEÁLLÍTÁSA
Legutoljára a képszerkesztés és a képhatárok beállítása következik.
Erre szolgál az optikai kereső és a bekapcsolható színes kijelző a gépek hátulján, nem javaslom, hogy a hagyományos (optikai) keresőn keresztül komponáljuk meg a képünket, ugyanis csökevényes szegény, nem azt látod, ami a képre fog kerülni, viszont a kijelzőn, már igen.
Persze az optikai kereső használatával gépünk nem fogyasztja az akkumulátort, kisebb a gép berázásának lehetősége stb., de sajnos nem az lesz a képen, amit szeretnénk.
A precíz képbeállításhoz viszont sokkal használhatóbb a kijelző, mint az optikai kereső. A mégprecízebb beállításhoz viszont a legjobb, ha tudunk állványt használni. Kisebb a berázás lehetősége, véletlen sem mozdítjuk el a gépet képkészítéskor, és még lehet sorolni hosszan, sajnos nem olcsó beszerezni egy álványt (bár használtan is lehet venni, és nem olyan mint egy használt ruha, még attól lehet jó is :)), ill. nem minden géphez lehet állványt csatlakoztatni sajnos. Ha lehet, akkor az alján találsz egy kis csavaros lukat, ez esetben állványvadászatra fel :).
A kompozícióra még kitérek később bővebben.


Végezetül, egy mesterem, akitől a fotózás alapjait tanultam mindig azt mondta "Ne csak nézz, láss is!" akkor bambán néztem rá, hogy hát nézni és látni..., majdnem ugyanaz. De nem, és mennyire igaza volt!

Továbbá attól jó fotós valaki, ha a képszerkesztésnek is mestere, nemcsak a mérendő fizikai adatokat tudja pontosan meghatározni!
Ez a képességünk nagyon jól és gyorsan fejleszthető, csak gyakorolnunk kell. Azt se felejtsük, hogy a képszerkesztésnek, a kompozíciónak évezredes hagyományai és tapasztalatai vannak. Járjunk tehát fotókiállításra, képtárakba, nézegessük híres fotósok fotógyűjteményeit, vagy egyszerűen egy National Geographic újságot! :)

2007. szeptember 19., szerda

szótár

Még egy bejegyzés mára. ezt az érdekességet találtam: Szakszavak betűrendben :). Sajnos még így is akad olyan, amit én sem tudtam átfogalmazni érthető nyelvezetre, de szerencsére a leírásokban használt szakszavak fel vannak sorolva szintén.

AEB - Automatikusan többféle expozíciójú felvételt készít sorozatban a témáról, a fényméréssel meghatározott megvilágítási értékből kiindulva. A felvételek száma és az exponálási idők eltérése beállítható.

AF KERET - Az autófókusz keret a kereső közepén látható jelzés, ami azt a területet jelöli a képmezőn, ahol a gép az automata élességállítást végzi.

AF RENDSZER - Az autófókusz rendszer magába foglalja a szuperérzékeny élességállítási mérőegységet, a fényképezőgép mikroprocesszorát, a teljesen elektronizált kapcsolatot az objektív és a fényképezőgép váza között, és az objektívbe integrált AF (autófókusz) motort.

AI SERVO AF - Canon EOS sorozatú gépeknél követő autófókuszt jelent. Az élességállítás igyekszik követni a mozgó tárgyat. Legtöbbször sport-fotósok használják az ilyen funkcióval megáldott gépeket. Hibája, hogy a zárkioldás nem várakozik az automatikus élességállítás befejezésére.

APS - Advanced Photo System, melynél a hordozó filmrétegen mágnescsík található, amin rögzítik a felvételi- és laborinfomációkat. Előnyei a kisméretű kamerák és a variálható képformátumok. Használata már nem elterjedt.

ASZFÉRIKUS LENCSE - Üveglencse, mely javítja az objektív rajzolatát nagyobb rekesznyílásoknál. Felülete eltér a szabályos gömbalaktól.

AUTO PLAYBACK - Az adathordozón lévő képek folyamatos (automatikus) visszajátszása.

AUTO POWER - Beállítható, hogy a fényképezőgép kikapcsoljon-e magától, és ha igen, akkor mennyi idővel az utolsó művelet után.

AUTOFÓKUSZ - Automatikus élesreállítás, azaz a fényképezőgépnek az a tulajdonsága, hogy a leképezett képet egy érzékelő és vezérlő rendszer segítségével automatikusan élesre állítja.

AUTOMATA ÜZEMMÓD – A gépeken A-val jelölik, a megvilágítási automatika egyik formája, amikor is a rekesznyílást és a megvilágítási időt is a fényképezőgép állítja be automatikusan. A vakut is a gép adja a felvételhez.

BEEP - Halk hangjelzés, ami az élesség korrekt beállítását jelzi. Kikapcsolható.

BEÉPÍTETT VAKU - A gépbe épített vaku vezérlése automatikus, és a nem túl távoli és nem túl közeli témák megvilágítására alkalmas. A túl távoli témáknál nem elegendő a fényereje a megfelelő megvilágításhoz, a túl közeli témáknál az objektív leárnyékolhatja a vaku villanófényét.

BERÁZÁS – Fényképezés közben a fényképezőgép bemozdul, és a kép életlen, elmosódott lesz. Rövidebb megvilágítási idővel vagy állvány használatával küszöbölhető ki.

BLENDE - Az objektíven található változtatható méretű nyílás (rekesznyílás), ami meghatározza az objektíven időegység alatt áthaladó és a fényérzékeny felületet megvilágító fénysugarak mennyiségét. Kompakt gépeknél nem a lencsén lehet állítani. Minél kisebb ez a szám, annál szűkebb a blende, azaz annál kevesebb fényt enged be, illetve a mélységélesség is nagyobb. Erre majd egy későbbi bejegyzésnél kitérek még.

CCD - A digitális fényképezőgép lényege, hogy a fény az objektíven keresztül nem fényérzéken filmre, hanem egy CCD-nek nevezett fényérzékeny felületre kerül. A CCD és az ehhez kapcsolódó technika érzékelik a fény erősségét, színezetét, azokat elektromos jelekké alakítják, ebből pedig a számítógép számára értelmezhető képet hoznak létre, ill. tárolnak el a memóriakártyán, vagy a gép belső memóriájában.

CMOS - Ugyanaz, mint a CCD, csak kevésbé elterjedt, de jóval alacsonyabb a fogyasztása.

COSTUM WB - Egy már elkészült kép színeinek átlagát tekinti a fehéregyensúly alapjának. Legcélszerűbb ehhez egy fehér vagy szürke felületet fényképezni.

DERÍTŐ VAKUZÁS - A vakut nappali fénynél arra használjuk, hogy a téma árnyékos részletei is megfelelő világítást kapjanak, és megfelelő részletgazdagságban jelenjenek meg a felvételen. Közeli fényképezéshez ne használjuk a beépített vakut.

DIGITÁLIS ZOOM - A digitális zoom használatakor a rendszer a lehetséges pixelszámnak csak egy részét használja. Azonos távolság (gyújtótávolság) mellett "kevesebbet látunk" a témából, ami kép hatásában megfelel egy hosszabb gyújtótávolságú objektívének. Az erősebben kinagyított motívum felbontása gyengébb lesz a szokásosnál.

ELLENFÉNY - A fényképezés tárgya mögött lévő fényforrásból eredő világítás. Pl. szemben a nappal…

ELŐTÉTLENCSE A makró előtétlencse a szűrőmenetre helyezhető, és hatására csökken az objektív legkisebb távolsága, azaz a fotós közelebb kerülhet a témához, ami nagyobb leképezést eredményez. Elviekben az objektív fényerejét nem csökkenti, de hátránya az optikai teljesítmény romlása.

EXPOZÍCIÓ - az a fénymennyiség, amely a fényképezőgép érzékelőjét éri. Ez határozza meg, hogy mennyire lesz világos a kép.

EXPOZÍCIÓKORREKCIÓ - A fényképezőgép által mért adatok alapján automatikusan beállított rekesz és expozíciós idő manuális utána állítása.

EXPOZÍCIÓVEZÉRLÉS - A tükörreflexes gépeknél különböző expozíciós programok segítik a helyes expozíciót. A fotós a téma jellegétől függően választhat közülük, és a gép automatikusan beállítja a téma szempontjából ideális záridő-rekesz kombinációt.

ÉLESSÉGTARTOMÁNY - Az a tárgytávolság tartomány, amelyen beül a téma élesre állítható.

ÉRZÉKENYSÉG - A filmek fontos jellemzője a fényérzékenység, amely adott expozíciónál a film feketedését jellemzi. Meghatározására számos mérőszámot alkottak, manapság leginkább ISO értékekben adnak meg. Digitális fényképezőgépeknél az érzékenység a CCD fényérzékenységétől és az elektromos jel erősítésének mértékétől függ. Az összehasonlíthatóság végett itt is ISO értékeket használnak. Digitális gépeknél ez külön állítható 50, 100, 200, 400, 800, 1600, géptőlfüggően.

FÉNYERŐ - Az objektív legnagyobb rekesznyílása (blende), ami a frontlencse mellett vagy a foglalaton szereplő adat. Általában a fókusztávolság adata is mellette áll, pl. 2,8/135. Digitális gépek esetében ez változó, minnél kisebb a /-jel előtti szám, annál jobb minőségűnek mondható az objektív. Illetve léteznek fix fényerővel rendelkező (horíbilis összegbe kerülő) zoom lencsék. Pl. a nagy szívem vágya a 80-200-as 2,8 fix fényerővel, azaz 80 mm és 200 mm között zoommolható, de fixen megtartja a 2,8-as fényerőt. Ez azért nagyon jó, mert kevesebb fénnyel is lehet vele fényképezni (igaz nem digitális viszonylatban ott ez már úgy tudom nem annyira lényeges)

FÉNYÉRZÉKENYSÉG - A fotónyersanyagok és a fényérzékelő rendszerek jellemző adata, ami arról szolgáltat információt, hogy mennyi fény szükséges az optimális expozícióhoz. Mértékegysége az ISO-fok.

FEHÉREGYENSÚLY - A színes fényképen ideális esetben a téma eredeti színei jelennek meg, azaz színhelyes a kapott kép. Ehhez szükség van a képrögzítő rendszer színérzékenységének és a megvilágító fény színösszetételének összehangolására, azaz megfelelő fehéregyensúly beállítására. Jobb gépeknél ez a beállítási mód le van pontosan írva a használati utasításban (legalább is az én kis digitális gépem leírásában benne van).

FELBONTÁS - A digitális gépeknél a valós felvétel pixelszámával jellemzik a felbontást.

FIZIKAI KÉPMÉRET - A nyomtatott vagy a monitoron megjelenő kép hosszmértékegységekkel kifejezhető valódi mérete. (általában szélesség pixel × hosszúság pixel)

FIX FÓKUSZ - Olyan objektív, amelynél az élesség fixen be van állítva egy közepes távolságra. Akkor lehet alkalmazni, ha az objektívnek nagy a mélységélessége.

FIX FÓKUSZÚ OBJEKTÍV - Olyan fényképészeti objektív, melynek gyújtótávolsága nem változtatható, fix. Nincs mód a zoomolásra, a rekesz változtatására.

FÓKUSZ - Így nevezik az élességállítás távolságát, ill. az objektív gyújtótávolságát, bár ez nem korrekt szakkifejezés.

FÓKUSZPONT - Egy elméleti pont, ahol a gyűjtőlencsén áthaladó, a végtelenből érkező párhuzamos fénysugarak összefutnak. Ideális lencse esetén a lencse felezősíkja és a fókuszpont távolsága a fókusztávolság. (nah így van szakkifejezve... ez még így nekem is magas bocs... :( )

FÓKUSZRÖGZÍTÉS - Megakadályozza, hogy az autófókusz megváltoztassa a már beállított élességet a fényképezőgép elfordítása következtében.

FÓKUSZTÁVOLSÁG - A végtelenre állított élességű objektív fókuszpontjának és az ún. második vagy filmoldali fősíkjának távolsága. A fényképezőgépeken a fókusztávolságra helyezik a filmet, az érzékelőt, az objektíveket fókusztávolságuk alapján jelölik meg és csoportosítják. A zoomobjektívek fókusztávolsága a beállításától függően változtatható.

FÓKUSZTÉNYEZŐ - A cserélhető objektíves digitális gépeknél az a szám, amivel az objektív gyárilag magadott értékeit fel kell szoroznunk. A Canon EOS D30 és D60 fókusztényezője pl. 1,6, azaz egy 100mm-s objektív ezeken a gépeken 160 mm-nek felel meg.

GÉPÁLLÁS - A téma és a fényképezőgép egymáshoz viszonyított helyzete.

GYÚJTÓTÁVOLSÁG - A digitális fényképezőgépek többségében a képet érzékelő szenzor jóval kisebb, mint a kisfilmes gépekben a kép mérete. A különböző szenzorral szerelt kamerák egymással és a filmes gépekkel jobban összehasonlíthatók, ha nem az objektív tényleges fókusztávolságát, hanem a vele azonos látószögű, 35 mm-es filmhez való objektív fókusztávolságát tekintjük (ez általában 50-es).

HOSSZÚ IDŐSZINKRON - Rosszabb fényviszonynál célszerű vakut használni az előtér megvilágítására, és hosszabb megvilágítási időt választani, hogy a háttér is megfelelően legyen exponálva. Azaz hosszabb ideig engedjük be a fényt a filmre, exponálási vagy záridő beálítás.

IDŐAUTOMATIKA - A megvilágítási automatika egyik formája, amikor is a rekeszérték manuálisan kerül beállításra, amihez a fényképezőgép automatikusan választja ki és állítja be a megvilágítás idejét.

IS - image stabilizer, IS - Az objektívbe épített olyan mozgó optikai elem, ami kisebb berázkódás esetén elmozdul, és biztosítja, hogy éles felvételt készíthessünk hosszabb expozíciós idő esetén is. Stabil állványon ne használjuk.

ISO ÉRTÉK - A film fényérzékenységét jelölő adat.

KÉP/S - Egy másodperc alatt elkészíthető képek száma. A filmtovábbító motor sebességét jellemző adat. Sorozatfelvételnél maximálisan ennyi felvételt tudunk készíteni egy másodperc alatt. A nagy filmes gépem pl. 4 képet csinál 1 mp alatt sorozatfelvétel beállítással. Ha lenne hozzá plusz motor, akkor ez akár 6-7 kép is lehetne másodpercenkén. Kiszámolva ez a 4 kép/s elég durva, ha azt nézem, hogy 36 kockás egy film... azaz kb 9 mp alatt elfényképezek egy filmet ilyen funkcióval :) (hogy mennyi lesz belőle használható... az már kérdéses).

KÉPFORMÁTUM - Kétféle formátum fogalmat kell megkülönböztetni. Az egyik a hagyományos fényképészeti képformátum, amely alatt a kép méretét értik. A legtöbb digitális gépen többféle képformátum közül választhatunk (pl. 640x480, 1200 x 1600, 2400 x 3200 vagy hasonló számpárok). A kisebb méretű kép kevesebb pixelt tartalmaz, tehát részletszegényebb képet jelent, viszont kevesebb tárolóhelyet igényel. Hasznos, ha kameránk a maximális képméret mellett legalább egy kisebb és egy közepes formátum készítésére képes. A másik formátum fogalom az ún. fájlformátum, ami a képek tárolásánál használt kódolási eljárást jelenti. Számos képformátum létezik, a kameráknál a leggyakoribb a TIFF, a JPEG és a RAW, mozgóképnél az AVI, az MPEG, a Quicktime és a Motion JPEG.

KERESŐ - Az a nyílás, ahova belenézel, mikor fényképezni akarsz :). Sajnos a kompakt gépek esetében nem azt látod, ami valójában a képre kerül. Digitális testvéreiknél ez már kiküszöbölhető az LCD kijelző használatával (de itt ugye avval kell számolnunk, hogy az LCD kijelző akumulátor gyilkos, azaz hamarabb kell cserélni az elemet a gépben, de valamit valamiért ugye...)
Az SLR fényképezőgép keresőjében látott kép pontosan azonos a rögzítésre kerülő felvétellel, és megmutatja a kép mélységélességének alakulását is.

KIÉRTÉKELŐ FÉNYMÉRÉS - A különböző helyeken mért fényértékek alapján számítja ki a fényképezőgép a megvilágítási értékeket (idő és rekesz), ahol is az egyes pontokon mért értékeket nagyságuk és fontosságuk alapján vesz figyelembe.

KISFORMÁTUMÚ GÉPEK - 24*36 mm-s képkockákból álló filmre fényképező gépek.

KOMPOZÍCIÓ - A képelemek kapcsolata vagy egymásra hatása, valamint az, hogy mit és hogyan foglalunk a képbe. Erre még kitérek, valami olyasmi néven, hogy menj közelebb :).

KONTRASZT - Az erősen megvilágított és az árnyékban lévő részletek fényviszonyainak aránya. Az erős kontraszt nehezebb feladat elé állítja a felvétel készítőjét.

KÖZÉPFORMÁTUMÚ GÉPEK - 6*4,5 cm, 6*6 cm, 6*7 cm, 6*8 cm vagy 6*9 cm-s képkockákból álló rollfilmre fényképező gépek, amikről a nagyobb filmméret miatt jóval nagyobb nagyítások készíthetők jó minőségben. Digitális verzióban csak filmen láttam eddig :). Divatfotósok használják általában állványról fényképezve.

KÖZÉPRE SÚLYOZOTT FÉNYMÉRÉS - Ez a legelterjedtebb fénymérési mód, a gép ilyenkor csak a képmező középső részén méri a fényt, a többi rész egyáltalán nem, vagy csak kevéssé befolyásolja az expozíciót.

KROMATIKUS ABERRÁCIÓ - (ezt a szót még soha nem hallottam... de íme a leírás) Egy adott pontról az objektíven keresztül érkező, különböző hullámhosszú fénysugarak a fényérzékeny felületen szétszóródnak. Ennek kivédésére speciális, alacsony színszórású lencséket alkalmaznak, elsősorban a teleobjektíveknél. Az ilyen tökéletes színvisszaadású objektíveket LD, ED ill. APO jelzésekkel jelölik.

KULCSSZÁM - A vakuk fényerejére jellemző mérőszám, melynek értéke a felvételi távolság (méterben) és az ahhoz tartozó rekesznyílás szorzatával egyenlő. Ha a kulcsszám 32, akkor 4 méteres tárgytávolságnál a szükséges blendenyílás f8

KÜLSŐ VAKU - Fényképezőgépre csatlakoztatható, nagyobb teljesítményű vaku, melynek fényérzékelője méri a tárgyról visszaverődő fényt, és eszerint szabályozza a vakuvillanást. Kulcsszáma általában 28-55 között van.

L TÍPUSÚ OBJEKTÍVEK - Olyan minőség EOS objektívek, amelyek a profik és a haladó amatőrök számára készültek. Kiemelkedően éles képet adnak, és nagyon gyorsan állítanak élességet

LCD KIJELZŐ - Folyadékkristályos kijelző, ami a fényképezőgép beállításait mutatja.

LÁTÓSZÖG - A kép átlójának megfelelő szögtartomány, amit az objetív belát. Az emberi szem látásélményét visszaadó objektívek látószöge 50 fok körül van. Ezeket az objektíveket alapobjektíveknek nevezzük, fókusztávolságuk megegyezik a képátlóval, tehát kisfilmes gépnél 45-50 mm. A rövidebb gyújtótávolságú objektívek a téma nagyobb területét képezik le, ezeket nagylátó szögű objektíveknek nevezzük (28-45 mm). A hosszabb gyújtótávolsághoz viszont kisebb látószög tartozik, az ilyen teleobjektívek távcsõszerű képet adnak (135-600 mm). A zoomobjektívek látószöge változtatható. Ezeket a fókusztávolság két szélső értéke jellemzi (pl. 28-50 mm, 80-200 mm vagy ehhez hasonló).

MAKROOBJEKTÍVEK - Közelképek készítésére kialakított objektívek, amik lehetővé teszik a nagyon közeli távolságra történő élesre állítást. Sok kompakt digitális gépnek van makro funkciója, nagyon hasznos pl. ékszerfotózásnál :).

MANUÁLIS FÓKUSZ - Olyan objektív, melynél az élességet kézzel kell, illetve lehet beállítani.
Bizonyos digitális kompakt gépeknél lehet állítani ezt is, bár nem az objektív tekergetésével, hanem a gép beállításainál (erre utasítás található a felhasználói kézikönyvben jobb gépeknél pl. a kis Canonom ugyan szintén kompakt, de van lehetőség élességállításra manuálisan).

MÁTRIX FÉNYMÉRÉS - Gyors, jó eredményt biztosító, korszerű fénymérési mód, mely során a képfelületet mérőmezőkre osztják, és ezek alapján számítja ki a gép az egész kép szempontjából ideális expozíciót.

MÉLYSÉGÉLESSÉG – A felvételeken különböző térben elhelyezkedő dolgok, tárgyak élessége. Ha ez kicsi, akkor a tárgyunk lesz éles a háttér elmosódott, ha nagy, akkor a képen minden éles lesz. Rekesznyílással (blende) lehet játszani vele.

NAGYLÁTÓSZÖGŰ OBJEKTíVEK - Tájképfotózáshoz és különösen szűk helyeken használhatóak a legjobban, mivel a képbe jóval több tartalmat foghatunk be.

OBJEKTÍV - Több optikai lencséből épül fel. Egyes objektívekben tűkrök is találhatók.

ONE SHOT AF - A programok közül a legalapvetőbb. Az exponálás nem lehetséges addig, amíg az élesre állítás be nem fejeződött, és ha a kioldógombot félig lenyomva tartjuk, az élesség "befagy" az aktuális fókusztávolságra, s a kamera mozgatásakor sem állítódik el.

OPTIKAI KÉPSTABILIZÁTOR - Egyes objektívek része, ami segítségével korrigálható a fényképezőgép kismértékű berázása. Használata különösen jó hosszú megvilágítási idő esetén.
A berázás elkerülését már egy csomó kompakt gép is tudja.

PARALLIXIS-HIBA - Ha a keresőben nem az objektíven keresztül érzékelt képet látjuk (tükörreflexes gépek), hanem ún. "álnézeti keresője" van a fényképezőgépünknek, mást látunk, mint amit majd az exponálás rögzíteni fog. Ez a kis eltérés különösen a közeli felvételeknél jelenthet gondot; lemaradhatnak részletek, vagy oda nem illő elemek kerülnek a képre. Ez a legnagyobb hátránya a kompakt gépeknek. Igaz a digitális kompakt gépeknek ugyan a keresője ugyanígy működik, de az LCD kijelzőn nagyjából azt a képet látjuk, amit majd viszontláthatunk az elkészült képen.

PERSPEKTÍVA - A síkfelületű képen látható olyan információ, amely a téma térbeli kiterjedésére utal. A perspektívahatás erősségétől függ, hogy milyen mélységűnek érzékeli a szemlélő az adott valós teret a képen. Így a perspektíva alatt a felvétel különböző távolságú képelemeinek méretarányát értjük. A teleobjektívek közelebb hozzák, a nagylátó szögű objektívek távolabb viszik egymástól a dolgokat.

PIXEL - Digitális képpont.

POLÁRSZŰRŐ - Speciális szűrő, melynek elforgatásával csökkenthető vagy teljesen eltűntethető a zavaró tükröződő fény, amitől tisztább felvételt, telítettebb és mélyebb színeket, kékebb eget, kontrasztosabb felhőket kapunk. A fényerőt 1-2 blendével csökkenti. Autófókuszos gépeknél cirkuláris polárszűrőt kell használni. Pl. akkor használom, ha kirakatot fényképezek (persze azt már nem digitális géppel)

PORTRÉ ÜZEMMÓD - Szintén automata üzemmód, elsősorban portrék fotózására, ahol az automatika a lehető legnagyobb záridőt részesíti előnyben, a háttér összemosása miatt.

PRINT ORDER - Digitális gépeken a memóriakártyáról történő közvetlen nyomtatásnál lehetővé teszi a kép főbb jellemzőinek beállítását a fényképezőgéppel.

PROGRAMAUTOMATIKA - A megvilágítási automatika egyik formája, amikor is a rekesznyílást és a megvilágítási időt is a fényképezőgép állítja be automatikusan. A vaku használata manuálisan választható. (általában P-vel jelölik)

PROTECT - Digitális gépeken az egyes képeket itt lehet levédeni törlés ellen.

QUALITY - Digitális gépeken a képformátum, a felbontás és tömörítés mértéke.

RAW FORMÁTUM - Digitális fényképezőgépek számára kifejlesztett képformátum, ami változtatás nélkül rögzíti azokat az adatokat, és egyfajta nyers, digitális negatívként fogható fel, aminek színmélysége 36 bites és veszteségmentesen tömörítetten kerül eltárolásra. Kevés program tudja kezelni, sőt, inkább azoknak a felhasználóknak javaslom használatát, akik kezelni tudják a PhotoShop programot, ellenkező esetben maradjunk inkább a JPG-be való mentésnél.

REKESZ - Az objektíven található változtatható méretű nyílás (blende), ami meghatározza az objektíven időegység alatt áthaladó és a fényérzékeny felületet megvilágító fénysugarak mennyiségét.

REKESZAUTOMATIKA - A megvilágítási automatika egyik formája, amikor is a megvilágítási idő (záridő) manuálisan kerül beállításra, amihez a fénymérő adatai alapján a fényképezőgép automatikusan választja ki és állítja be a rekeszértéket.

REKESZSZÁM -Az objektíven átjutó fény mennyiségét az objektívbe szerelt blende (állítható átrmérőjű lyuk) nyílása szabja meg. A fókusztávolság és a pupillaátmérő hányadosa a rekeszérték. Használata azért célszerű, mert a látószögtől függetlenül jellemzi a fényképezőgépbe jutó fény mennyiségét. Az objektíveken feltüntetett rekeszértékek olyan sorozatot alkotnak, ahol az egymást követő értékek mindig fele annyi fényt jelentenek: 1:1,1.4, 2, 2.8, 4, 5.6, 8, 11, 16. 22, 32, 45, 64, 90, 128. A nagyobb számhoz kisebb pupilla, tehát kevesebb fény tartozik. Sok objektíven közbülső, fél- vagy harmadfokozatok állítására is mód van. Digitális kompakt gépeknél a gépen állítható.

RENDSZERVAKU - Olyan korszerű, általában mozgatható fejes vaku, aminek használatakor az exponálásnál a fényképezőgép érzékelője méri az objektíven keresztül beérkező fényt, ezzel jobb és biztosabb módon kiszámítva a megfelelő megvilágítást. Többnyire TTF jelzést kapnak, ami annyit jelent, hogy kommunikál a géppel, ezáltal úgy is lehet fényképezni vele, hogy nincs rögzítve a géphez közvetlenül. A nem TTF-es változatoknál érintheznie kell a géppel a vakunak.

REVIEW - Digitális gépeken beállítható, hogy a felvétel elkészülte után automatikusan megjelenjen-e a kép a kijelzőn.

SKYLIGHT SZŰRŐ - Kiszűri a zavaró UV sugárzást és kellemesebb színtónust ad a szabadtéri felvételeknél. Érdemes állandóan az objektíven hagyni, mert védi a lencsét a sérülésektől, a felvétel paramétereit pedig nem módosítja.

SMART MEDIA - Kisméretű, 1mm-nél vékonyabb adathordozó kártyák digitális fényképezőgépekben, melyeket különböző kapacitással gyártanak. Mindig figyelembe kell venni a gép kapacitását, mert az annál nagyobb teljesítményű kártyával nem fog működni.

SOROZATFELVÉTEL - A fényképezőgépek azon üzemmódja, amikor a kioldógomb folyamatos lenyomva tartása mellett a gép egymás után, azonos időközönként, felvételeket készít.

SPORT ÜZEMMÓD - Automata üzemmód, elsősorban sport és egyéb gyorsan mozgó témák (pl. állatok) fotózására, ahol az automatika a lehető legkisebb záridőt részesíti előnyben.

SPOT FÉNYMÉRÉS - Ennél az üzemmódnál csak a kereső közepén lévő képpontra mér fényt a fényképezőgép. Az adott pontot nagyon gondosan kell megválasztanunk, mert ellenkező esetben könnyen alul- (sötét lesz a kép) vagy felülexponált (világos lesz) lehet a felvétel. Elsősorban táj- és makrófotózásnál alkalmazzák. Pl. Spotméréssel fényképezem az ékszereket, illetve embereket.

SZÍNCSATORNA - Egy adott képpont színének meghatározásához az egyes alapszínek értékeihez számokat rendelnek, ahol az egyik alapszín és annak értéke jelöl egy színcsatornát. Pl. RGB módban ezek az alapszínek a vörös, a zöld, a kék.

SZÍNHŐMÉRSÉKLET - A fény színösszetételére utaló adat, melynek mértékegysége a kelvin (K).

SZŰRŐK - Olyan - átlátszó vagy színes - fényáteresztő optikai elemek, amiket az objektívre helyezve megváltoztatják a fényképezőgépbe jutó fény minőségét.

TÁJKÉP ÜZEMMÓD - Automata üzemmód, elsősorban tájak fotózására, ahol az automatika a lehető leghosszabb záridőt és a szűk rekeszt részesíti előnyben, a nagy mélységélesség miatt.

TELEOBJEKTÍVEK - Kis látószögükkel nagyítják a tárgyakat. A rövid gyújtótávolságú teleobjektíveket, mint az EF 135 mm f/2,8 portrék készítésére használják, míg a hosszabbakat, mint az EF400 mm f/2,8 sportfotókra.

TTL FÉNYMÉRÉS - a fényképezőgép automatikája a beépített fénymérő adatai alapján tudja meghatározni a rekesz- és időértékeket. A fénymérésnek több módja van, de a digitális kamerák jellemzően az objektíven keresztül mérnek fényt. Az ilyen rendszert TTL-fénymérőnek nevezzük. A fénymérés történhet a képterület közepén egy kicsiny foltban (spot mérés), a kép teljes területén a kép középső részét nagyobb súllyal tekintetbe véve (képhangsúlyos átlagmérés) vagy több egymás mellett fekvő, különböző alakú képmező együttesének kiértékelésével (mátrixmérés).

TTL KÉPALKOTÁS - Az SLR gépek előnye a TTL, azaz objektíven keresztüli képalkotás, fénymérés és élességállítás, ahol közvetlenül a fényérzékeny felületet megvilágító fénysugarak térítődnek a felvétel előtt a keresőbe és a különböző mérőszenzorokba.

UTÁNHÚZÁS - Az utánhúzás vagy úsztatás annyit jelent, hogy a fényképezőgépet az exponálás alatt a mozgó tárggyal szinkronban mozgatjuk. Ezzel elérhető, hogy a háttér elmosódottá válik, a téma pedig éles marad. Pl. ha érzékeltetni szeretnénk, hogy egy autó nem áll egy helyben és úgy fényképeztük, hanem mozgásban van. Így a háttér elmosódik, de a fő témánk éles marad, ha ügyesek vagyunk. Nagyon jó dinamikus hatást érhetünk el vele.

VAKU - Olyan mesterséges fényforrás, ami exponáláskor igen röviden, de nagyon erős fehér fénnyel felvillan.

VAKUSZINKRONIDŐ - Az a legrövidebb megvilágítási idő (zársebesség idő), amelynél a villanófény használata még problémamentes. A nagygépemnél ez a szám 250, a régi-régi Zenitemnél viszont 50 volt (nos ez alkalmas volt arra, hogy berázzam az egész képet... :-O)

ZOOMOBJEKTÍVEK - Olyan objektívek, melyeknek fókusztávolsága bizonyos határok között folyamatosan változtatható. Hátránya a fix objektívekkel szemben, hogy gyakran a fényerejük rosszabb.

ZOOMOS ÚSZTATÁS EFFEKTUS - Hosszú megvilágítási idő mellett gyorsan változtatjuk a zoomoló gyűrűvel a fókusztávolságot (közelítés vagy távolítás), amitől érdekes hatású vonalak jelennek meg a felvételen.